COLOMBIA I. RÉSZ: MEGŐRÜLTÉL?

– Megőrültél? Colombiába akarsz utazni? Nem félsz, hogy meghalsz? Az a sok drogháború, meg tömeggyilkosság, meg állandó lövöldözés…. Elment az eszed?

Ezt megkaptam, nem egyszer, de bárki-bárhol megkapja, aki ebbe az országba készül, mármint hogy elmebeteg módon, öngyilkos merényletet akar végrehajtani saját maga ellen: ez van, így rögzült Colombia az emberek fejében és kész. A drogkartell-vezér, Pablo Escobar ( a pasas rég halott, de mintha élne, mégis) és egyéb rémségek.

Na jó, először is jelentem, hogy több, mint öt hetes csavargás után, hazaértem ismét, teljesen egyben vagyok még csak nem is fütyültek a droggal töltött golyók a fülem mellett. Colombia – ahogy mondják – mára nem veszélyesebb ország, mint bármelyik másik Dél-Amerikában. Nekem nem teljesen ez a véleményem, de erről majd talán később.

Megrendítő tapasztalat volt. Az utazásom stílusa maradt a jól bevált, régi: teljesen egyedül mentem,egy darab hátizsákkal és a szabadságnak azzal a tudatával, amivel szeretek utazni: olykor az előre elképzelt útvonalon, néha sodródva, hiszen kisebb-nagyobb események, kisebb-nagyobb emberi találkozások mindig el bírnak téríteni, de ez általában inkább jó dolgokhoz vezet, mint sem. Persze, a teljes szabadságnak néha kemény ára van.

Miért éppen Colombia? Hát, aki tudja, az tudja: nagyon szeretem Dél-Amerikát, már több országát bejártam, legtöbbször Argentínában voltam, de töltöttem három hónapot Peruban és Ecuadorban is. Dél-Amerika az oka annak, amiért úgy-ahogy megtanultam spanyolul (nem eléggé, amiért utálom magam), szeretem képtelenül változatos, drámai szépségét és az ottani emberek is nagyon közel kerültek hozzám.
Na,de Colombiában még nem jártam, mert oda, mondom, önvédelmi okokból nem járunk vagy jártunk. Ugyanakkor, sokak véleménye szerint, a földrész legeslegszebb országa. Az elmúlt sok-sok évben, ilyen meg amolyan béke vagy inkább egyeség-féle született a kormány és a gerillák, a gerillák és a különböző paramilitarista csoportok közt, keresztbe–kasul, a változó érdekek szerint, az utolsó egészen a közelmúltban, csupán 2016-ban, mire a veszélyes, gyilkos FARC gerillák kicsit visszavonultak, na jó, akkor miért ne mehetnék el oda? Okkal feltételezhettem, hogy a folytonos polgárháborúk és mészárlások és az ezekből fakadó, jogos félelem miatt ez még egy viszonylag érintetlen, turista-mentes ország. Annál jobb. Nem vagyok egyedül ezzel a megfontolással, mert, a tapasztalat szerint – más kalandor lelkek is gondolkoznak hasonlóképpen és amúgy meg – komoly szakforrások szerint – a következő néhány évben nagy turista boom ígérkezik Colombiában. Miért ne előznénk ezt meg? Nagyon jó.


Aztán meg itt van Marquez. Minden regényét olvastam, én is, mint sokan, megőrülök érte. Colombia az ő forró, gőzölgő, mágikus realista országa. Egy megelevenedett Gabriel Marquez regény, aminek részese lehetek… Ilyenek jártak a fejemben, amikor oda készültem.

Azt rögtön láttam, hogy nem, azt az országot nem lehet egy alkalommal felfedezni. Hatalmas,hatalmas. Egész Németország és Franciaország egyben belefér, meg fél Olaszország is,jajistenem. Ami meg azt jelenti, hogy szűkíteni kell az irdatlan nagy területet. Valamelyest, legalább is. Én nagyjából a fővárostól északi irányba terveztem ezt az utazást. Mondjuk azt,hogy fél Colombiát céloztam meg. Ez is több annál, mint amit egy ember öt hét alatt teljesíthet. Több, de megcsináltam, elég kalandos körülmények között.


A felkészülés fél évig tartott. Ennek a hat hónapnak voltak nagyon intenzív szakaszai, meg lanyhábbak is. De eltartott, és ez a folyamat egy szorgalmas anyaggyűjtő szakmunkás melójának és egy igazi, kreatív alkotó folyamat keverékének bizonyult. Megcsinálni az ideális, időbe beleférő, és főleg alkatomhoz passzoló útvonalat…,figyelembe venni a rohadt nagy távolságokat, a továbbjutást ,A-ból, B-ig…, nézni a szóba jöhető szállásokat, éttermeket…, lehetséges aktivitásokat, miközben persze, semmit nem foglalunk le előzetesen, mert akkor hol marad a rugalmasság?. Szóval, jó előre, fejben utaztam, még itthon: úgy akartam odamenni, mintha már kicsit ismerném az országot… Egyedül utazni, a megismerés, na jó, ne túlozzunk: a megérintés vágyával, az nem megy spontán. Hála az áldott internetnek, más, bátor utazók szubjektív beszámolóinak, sok-sok olvasásnak, email-ezésnek ismeretlen emberekkel, a részletek folyamatos jegyzetelésének, (a menetrendektől az ottani piacokon fellelhető egzotikus gyümölcsökig ), hála Tomnak, akit valószínűleg sose fogok megismerni személyesen ( ez a francia-brit srác két éve letáborozott Colombiában és azóta missziójának tartja, hogy ezt a csoda-országot, a legapróbb praktikus részletekig, megismertesse a számára ismeretlen, leendő, kalandra vágyó utazókkal. Ki is dolgozott egy (hozzám is nagyon illő), remekbe szabott leckesort, amit internetes kapcsolat-felvételünk után, naponkénti adagokban elküldött nekem is. Köszi, Tom).


Orromban, tehát, Colombia illataival, fejemben a történelmével, előre is ingerlő látnivalóival, egy gondosan kidolgozott ( később jócskán felrúgott) útvonal-tervvel, meg 10 kilós hátizsákommal, junius 11.-én elindultam. Még ha nem is egészen magabiztosan. Rutinos csavargó vagyok, az igaz.Viszont 70+-os. Mondjuk azt, hogy nem ideális életkor egy vad kalandozáshoz. Talán tavaly vagy három éve még oké volt, de vajon most fogom-e bírni azt a sok kiszámíthatatlan dolgot, a váratlan helyzetekhez való örökös,spontán alkalmazkodást, ami ilyenkor kikerülhetetlen? Meddig fog tetszeni nekem, hogy bőven kívül kerülök és maradok a megszokott komfort-zónámon? Ilyesmi járt a fejemben. Mi a franc ez a nyugtalanság, kíváncsiság, ön-próba kényszer? Na, erre nincs magyarázatom most se. Fogadjuk el, hogy születtünk valamilyennek. Bízni kell magamban – így bökdöstem saját magam a kétség pillanataiban.

Végül is sok-sok ezer kilométert tettem meg Colombián belül. Utaztam éjszakai, nappali buszokkal, 8-11 órákat egyhuzamban, haladtam gyalog, belső repülőjáratokkal, hajóval, csónakkal, ha nem volt más, taxival, vagy éppen lóval, túráztam érintetlen dzsugelekben, aludtam függőágyban (de azért fürdőszobás hostel-szállásokon is),bolyongtam csupa-szín koloniális kisvárosokban, pancsoltam lakatlan, egzotikus szigetek partján, búvárként merültem a Csendes óceánban, kerestem és nagy nehezen meg is találtam Marquez nyomát, röhej, de pont ott, ahol sose élt a mi író-óriásunk, aztán átgyalogoltam Panamába, meg siklóernyőztem ( tandemben, persze)a Cordillerák fölött. Óriás sivatagi dűnék tetejéről csúsztam le egy homok-szánkóval, egyenest a Karib tenger hullámaiba. És persze, életre-halálra ismerkedtem emberekkel és sorsokkal. Az egyedül utazó, ha olyan az alkata, sose marad magányos. Sőt sokkal esélyesebb a helybéliekhez való kapcsolódás, mint ha akár csak kettesben utazgatnál. Más akkor a dolog dinamikája, ezt komolyan elhihetitek nekem.


Közben sikerült ( ha nem is mindig könnyen) egybe tartani magam, nem véteni komolyabb logisztikai és egyéb hibákat, és képzeljétek: semmimet se veszítettem el útközben, pedig ez a szokásom, ki se raboltak, semmi ilyesmi. Hát akkor a következő bejegyzéssel el is fogom kezdeni ezt a történetet. Előzetesként egy megállapítás: Colombia imádni való!

COLOMBIA I. RÉSZ: MEGŐRÜLTÉL?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Anna, irigykedve és kíváncsisággal olvasom a kalandjaidról szóló nagyon élvezetes beszámolókat, várom a folytatást!

  2. Le a kalappal elötted! A napokban jàrtàl az eszembe és tessék egy nagy élmény volt erröl az utarol szolo anyagod! Közben 86 éves koromban tegnapota gondolkozom egy 126 napos Weltreisen, igy jokor jött a
    Te példanélküli csoda elhatàrozàsod amihez szivböl gratulàlok szeretettel H. Agi

  3. Fantasztikus vagy. Boldogan olvaslak Anna.

    AnnaCsavar ezt írta (időpont: 2019. júl. 30., K, 22:00):

    > lengyanna posted: “- Megőrültél? Colombiába akarsz utazni? Nem félsz, hogy > meghalsz? Az a sok drogháború, meg tömeggyilkosság, meg állandó > lövöldözés…. Elment az eszed? Ezt megkaptam, nem egyszer, de bárki-bárhol > megkapja, aki ebbe az országba készül, mármint hogy elmebet” >

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s