HÚÚÚÚ, EZ EGY NEKEM VALÓ HELY!!! (COLOMBIA V.rész)

Húúúú, ez a Darién –szoros…! EZ EGY NEKEM VALÓ HELY!  Egy olyan földszoros a Csendes Óceánban, ahol vége a világnak. Mocsárerdők borítják, itt válik szét Dél- és Közép- Amerika, alig van benne település, ha mégis, akkor csak lovakat, motorokat láthatsz, autó nem létezik,  egy hely ahol, ha akarsz, egy óra alatt átgyalogolhatsz – a mocsaras dzsungelen át – Colombiából Panamába, és főleg azért világvégi, mert itt szakad meg egyedül az Észak-Amerikából  Dél-Amerika legdélibb csücskéig húzúdó, 48.000 km hosszú  un. pánamerikai főútvonal. Frankón nincs tovább direkt út. Passz. Mit beszélek? Hát, út sincs, egyáltalán. Legfeljebb hajóval vagy csónakkal lehet közlekedni vagy tovább haladni, mint a középkorban, pedig hát, alapvetően, mégis csak egy szárazföldi szakaszról, szorosról van szó.

Mondom, ezt nekem találták ki. Nem véletlenül szántam rá egy egész hetet. Na jó, már oda jutni is hajmeresztő. Egész éjszakás, kilenc órás buszozás Medellinből, naná éjszaka, mert akkor még (talán) el lehet csípni az egyetlen napi hajót, ami kora reggel indul egy Necocli nevű, szürreális, part menti városkából. Hajnal van, Necocliban gyülekeznek a hajóutasok az óceánparton, felhős és szeles  az idő. Egy csoportnyi ember, nagy révületben, együtt imádkozik a parton, a szerencsés átkelésért. Nem derül ki, pontosan honnan valók, mitől rettegnek, olyan az egész: a szürke ég, az erős hullámok, az áhítatosan  mormogók, mintha egy  ősi rítus részese lennél. A málhák, míg várakozunk, lassan, egymás után belekerülnek egy plasztik kukászsákba, amiket az ülések alá gyömöszkölnek, fogalmam sincs miért. Most még  nem tudom, de mindjárt világossá válik. Mert elindulunk.

20190624_141251 kicsi

Na, ez az. Még nem tudunk semmit

A hajó kicsi, alacsony, abszolút nyitott, az átkelés a Darién szorosig másfél órát tart, és először még egy kicsit védekezik az ember a hullámfröccsök ellen, kezét az arca elé kapja, ilyesmi, takargatja a térdét, aztán kirángatja az átvizesedett zsákjából az esőkabátot, de eljön az idő, amikor már minden mindegy. Jönnek a hatalmas hullámok, még csak nem is csapnak át rajtad, hanem egyenesen az arcodba, a testedbe fúródnak. Úszol a nedvességben, ebben az anyaméhes állapotban és mást nem tehetsz, csak azt, hogy hagyod.

Három centrifuga is kevés lett volna , hogy kicsavarjon, mire végre megérkeztünk Capurgánába, a Darién szoros viszonylag legnagyobb településére.

Elcuppogok a Diveandgreen házához, ez a búvárbázis az egyetlen referenciám, szerencsémre kapok náluk szállást is, négy ágyas szoba fürdővel, de HURRÁ, csak egyedül alszom benne. Micsoda luxus!!!. Úgy ahogy kicsöpögtetem magam, felakasztom tocsogó bakancsom és csuromvíz cuccaim, köszönettel megiszom a forró kávét, ( de jól esik!) amit kapok tőlük és elindulok körülnézni. Na, azt érzem máris, hogy szeretni fogom ezt a helyet.

20190625_235728

Először is: pici falu, jól kiismerhető és bejárható. Az óceán mossa a partját, millió kávézó, éttermecske, hotelecske, miegyéb. Autó tényleg egy szál se, sose volt, hogyan is lenne, nincs kompjárat és mint mondtam, semmiféle út se vezet ide vagy tovább. Lovak és motorok , motoros riksák szolgáltatják a helyi közlekedést. Amúgy bank sincs, meg egyéb úri, civilizált cifraság.  Folyton azt érzed , hogy a mocsaras, buja dzsungelben élsz, elég talán csak 1-1.5 km-t sétálni a faluból kifele és már benne is vagy a nedves rengetegben.

Hogy mit csinálhat itt, a világ végén az ember egy hosszú héten át? Elmondom: egyik nap, csak úgy, végigmentem egy furcsa, nagyjából óceánparti ösvényen, nagyon vad táj, jobbra folyton kibukik a víz  balra meg az az összehasonlíthatatlan, buja délszaki növényzet.

20190626_000030

Tömény egzotikum, különösen naplementekor gyönyörű.

20190626_002930

20190626_001157

Nem egyedül voltam, mert már az első nap reggelén ugyanoda huppantam le reggelizni ( arepa, természetesen, ez egy lisztból-vízből gyúrt, sült lepény, ezt harapcsáljuk a rántottánk vagy húsunk mellé, és mondhatom, hogy idővel nagyon uncsi tud lenni), ahol már ült egy helyi, colombiai fiu, kb 28 éves, számítástechnikus, Medellinből való és arról dumáltunk míg a kis arepánkat falatoztunk, hogy bizony az ő szülei  nagyon ellenezték, hogy egyedül utazgasson az országon belül, ez teljesen szokatlan Colombiában, mesélte. Nem felel meg a családi hagyományoknak.  De ő fel akarja fedezni a saját országát, mert nem ismer belőle semmit. Tőlem (!!!) kérdezgette, hová is kéne mennie, mit lehetne megnéznie? Rém fura, de ez van, a colombiaiak nem ismerik a saját terepüket,  a pénztelenség és a közelmúlt polgárháborúi miatt is ott ragadnak, ahová születtek. De ő , meséli, próbálkozik a szabadságnak ezzel a módjával. Kóstolgatja. Szóval vele együtt caplattam az ösvényen, de másnap már egyedül keltem át hegyen –völgyön, hogy az mocsárerdőn át, eljussak Panamába, mert az semmi, röpke másfél óra hegymászás.

20190628_173227

20190626_160156

És amikor elérsz a Darien szoros kettes számú falujába, Sapzurro-ba, ( néhány utca, irdatlan mennyiségű mangó-fa, körülöttük hullott mangók tömege, jópár étterem és esőerdők,esőerdők….)  onnan már csak egy-kétszáz lépcsőfok a hegyen Panama. Majdnem viccnek tűnik a vidám határőr, aki a lépcső tetején – gondolom, a formaság kedvéért –  azért elkéri az útlevelemet.

20190626_185031

Figyu, ez már mind Panama!

Aztán meg…. Ahogy előre terveztem is, egyik nap merültem kettőt, a panamai és a colombiai oldalon is, nem volt nehéz hozzájutni, hisz éppen a búvárbázison laktam. A csoportunkkal tartott a számítástechnikus srác is, ő is csinált két tanuló-merülést, miközben halálra tisztelte a tapasztalt búvár-mamit, azaz engem.

Az óceán víz alatti világa , szerencsés esetben 7-15 méteres látást enged meg, mert az óceán mindig zavarosabb, mint a kristályos tengeröblök. Nekünk kb. 8 méteres látásunk volt, sziklák, víz alatti kanyonok, néhány hal.  Nem volt érdektelen, de merültem már sokkal látványosabbakat is – máshol. El is döntöttem, hogy nem ez lesz a napi pálya számomra.

Volt még egy kirándulás, ami meglehetősen kihagyhatatlan , ha a vállalkozó kedvű utazó éppen a Darién szorosig vergődik el: ez is egy másfél-két órás gyalogtúra oda is, vissza is annyi.. Át az esőerdőn, mész, mész csak mész, s akkor jön egy folyó. Muszáj belegázolnod, bizony cipőstül, nincs más út.

20190629_212805

Na, kint vagyunk a vízből…

20190629_213820

Majd mész,mész, újra meg újra egy másik folyó. Gázolsz, cuppogsz, combodig ér a víz, ki, újra ösvény, tele egzotikus madarakkal, ismeretlen növényzettel. Majd eljutsz egy vízesésig, mi természetes gyűjtőmedencébe hullik alá, Ott , mint egy élmény-wellnessben, pancsolsz egyet – jó meleg a vize – kijössz, cuppogó cipő fel, és már indulhatsz is visszafelé. Szóval egyedül- együtt vagy azzal a nagyon erős természettel és annak összes elemével. Vízzel-földdel, melegséggel.

20190629_211212

Ez a felirat tűnt fel az esőerdőben: Nevess minden napodon, élj minden pillanatban, szeress – szünet nélkül

El lehet így tölteni a hetet. Egyik nap megkóstoltam egy nagyon helyes fekete mami, Josephine, Darién-szerte nagy hírű ceviche-jét, abban az óceánparti herkentyű-étteremben, ami az övé, esküszöm, ezt le fogom kopizni  itthon, mert bizony elkértem a receptjét.

20190624_233645

Esténként pedig pucolás a Macondoba, ez egy bár-féle – a név, Macondo  éppen Marquez regényeiben , pl. A Száz év magányban bukkan fel -, közvetlen az óceánparton, tombol benne a salsa és egyéb dél-amerikai muzsika, Sörösüveget veszel a kezedbe, időnként meghúzod, közben egy hintán lóbálódzol, mert itt ez helyettesíti a székeket. Éjfél tájban tör ki a tánc is. Ha meleged lenne, kihajolsz  a teljes falat kitevő, örökké nyitott ablakon, az orrod előtt hallod-látod az óceánt és közben kis híján rád szakadnak a csillagok.

20190625_030940 KICSI

Aztán egy szép napon, mint én is, elhajózhatsz Tigarába. A kis hajónk időnként lestoppol a nyílt vízen, bevárunk egy motorcsónakot, és a helyi hajóposta átdob nekünk néhány csomagot, levelet,  embereket, szállítsuk csak őket tovább. Ez a logisztika.

20190627_143856

Költözködésre és csónakra váró cuccok. A világon minden mozgás csónakkal vagy kishajóval történik

Na,Tigaránál kisebb falu már nincs is a Darién szorosban illetve egy talán igen, és ezzel hibátlanul fel is soroltam az összes , errefelé található települést. Itt aztán csak úgy, jól esően lézengsz. Rákot eszel, amit az orrod előtt fognak ki, és nem bánod, hogy jó fél órát kell gyalogolnod érte, San Franciscoig.  S mivel persze itt sincs semmiféle út, egy kis ösvényen caplatsz egy darabig, aztán ez az ösvény is elfogy, kénytelen vagy cipőstül újra bemenni az óceánba, aztán egy farmon folytatod az utat, aztán megint térdig a hullámok…..s már ott is vagy ebben a  San Franciscoban, ami részben, a nagyvonalú elnevezése miatt, meg mint hely is, megint egy kabarétréfa, mert itt aztán tényleg csak egy pár ház található, meg a rák-evős  kifőzde.  Meg egyetlen tévé, ami előtt  – függőágyon himbálódzva, vagy asztaloknál – ordítanak a helyiek, hiszen focimeccset közvetítenek. …

20190628_225645

Itt aztán még motorbicaj sincs, csakis lovak, meg a két lábad. Egy ebédnél összeismerkedtem Valeriával, aztán együtt mentünk a Los Gigantes-be, vagyis a gigantikus fákkal teli  nemzeti parkba. Még egy macsettás  vezetőt is fogadtunk magunknak, egy helyi srácot, aki prímán ismeri a terepet, mert mi tutira eltévedtünk volna.

20190627_194155

20190627_204138

Mintha ölelne ez a többszáz éves fa, nem?

. 20190627_204325

 

20190627_201812

Az óceánpart végig szűz, ahogy minden más is, sehol egy hotel.

20190627_225422

Az érett mangók pedig, mint a manna, potyognak a magasból, fel-felkapsz egyet, lehúzod a héját és megvan a desszert.

 

20190629_135720

Itt, az út nélküli világvégén megérzed…, hogy is mondjam…, a létezés csendes eufóriáját. Még jó, hogy így van, mert még nem tudom, még nem is tudhatom, micsoda üvöltözős kalandba keveredek nemsokára.

HÚÚÚÚ, EZ EGY NEKEM VALÓ HELY!!! (COLOMBIA V.rész)” bejegyzéshez ozzászólás

    • Miért lennék megőrülve, Eszter? Ha minden biztonsággal menne, akkor mi maradna bennem? KÉrdezhetném, azt is, hogy miről irnék, bár ez kevésbé fontos. Hogy, mondjuk, egy szép, nagy, zárt luxushajóval eljutottunk egy érdekes szoros partjáig és a fedélzetről jó kis fotókat csináltam? Majd továbbhajóztunk, aztán a hajóchéf vacsorához csöngetett? Az “ár” a diszkomfort, amit kurvára ki lehet bírni,
      a többi lételem kérdése. Vagy másra gondolsz?

  1. Sok évvel ezelöt 2x is hajonk Pamanat érintete, a fedélzetröl oràkon keresztül bàmulta a tàjàt, de amit Te àtéltèl az valami fantasztikus és ezt köszönöm Neked szivböl, hogy megosztottad velem. Agi Ho.

  2. … .HARMINCAS, 45- 81, 353! !!!!AnnaCsavar írta: > lengyanna posted: “Húúúú, ez a Darién –szoros…! EZ EGY NEKEM VALÓ HELY! Egy olyan földszoros a Csendes Óceánban, ahol vége a világnak. Mocsárerdők borítják, itt válik szét Dél- és Közép- Amerika, alig van benne település, ha mégis, akkor csak lovakat, motorokat láthatsz, a”

  3. Szia Anna!

    Nagy élvezettel olvasom utazásos szösszeneteidet, néha csodálva, néha irigyelve Téged! Mindig nagy örömmel nyitom meg a következő, kalandjaidról szóló email-edet. További jó utat, és jó egészséget kívánok hozzá!

    Szaki (A Birgés Sanyi féle csapatból)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s