MEGTAPOSOTT SZÉPSÉGKIRÁLYNŐK (COLOMBIA VII. RÉSZ)

 

  • ­
  • – Mamite, csinálj nekem egy omlettet, kérlek! De ugyanolyan mennyei legyen mint a tegnapi!

Így rendelem meg a reggelimet mamitól. Mire ő tüzet rak. Rendes, nyílt tüzet, mi mást? Errefelé ritka kincs a palackos gáz vagy hasonlók, villanytűzhelyről pedig még senki se hallott. Villanyról se olyan nagyon régen. Sokaknak, mint pl. maminak külön konyhája sincs. Az udvarán ügyködik. Valami barkácsolt izére farönkökből tűz, azon rácsok, azokon edények,  aztán a serpenyőbe belekerül  mindenféle aprított zöldség, füvek, fűszerek, majd a felvert tojás. Egy grillrácson, szintén a nyílt tűz fölött, pedig sül hozzá az elmaradhatatlan arepa, ez a lisztből-vízből gyúrt kis tenyérnyi lepény.

20190702_152613 kicsi

Körülöttünk embertelen mennyiségű fekete kisgyerek visong, labdázik, játszik a porban. Húsz méterre. odébb pedig türkiszen hullámzik a Karib tenger.

Ez itt Mucura szigete, benne ez az egyetlen falu, vagy micsoda, mert rém pici és teljesen elszigetelt, hogy stílusosan fogalmazzak. Csaknem mindegyik lakó koromfekete errefelé, igazi karibi népek….

20190702_152704 kicsi

 

Én esküszöm a mamite tűzön készült omlettjére. A legfinomabb reggeli a világon. Csak annyi légy ne lenne, aminek, sajna, szintén ízlik a kajám. Hadonászós koreográfiával tudom csak fogyasztani. Egy kis gimnasztika a nap elején.

— Idefigyelj, ki ne hagyd a San Bernardo szigeteket! -, mondta nekem korábban egy beavatott ember.  – A turisták elkerülik, valahogy még nem lett divat, ki is esnek a szokásos útvonalból, de épp ezért érintetlenek, tiszta földi paradicsom!

Hát, ez igaz. A paradicsom. Klasszikus karib látvány: fehér homok, szélfútta pálmák, erdők, türkisz víz. Gyakorlatilag majdnem lakatlan ez a világ.

20190701_221632 kicsi

20190702_005314 kicsi

 

20190702_141049 kicsi

Mucura, Tintipan…Santa Cruz…, meg a többi, szürreálisan szép sziget.  Az utóbbi nem nagyobb, mint mondjuk két focipálya együtt, viszont egészen más, mint a többi, mert  ezen a pici földdarabon, Santa Cruz –on 1500 ember él, eszméletlen zsúfoltságban , főleg  halászok.

20190701_171608 kicsi

Ez, állítólag, a föld legsűrűbben lakott, tenyérnyi területe, intimitás nulla, egymás fenekébe látnak, egymás gyerekeit nevelik fel, mutogatják is a turistáknak, tényleg nem lehet mozdulni. Erős a kontraszt a szomszédos , majdnem  lakatlan sziget-társához képest. Na, mindegy, én Mucurát választottam bázisul, amely, a már említett, nyomorúságos, picike falucskán kívül, tényleg gyakorlatilag tök üres. Hostelem, a Hostal Mucura, a sziget nevét viseli, nagyon civilizált hely, szinte túl-ápolt, kertészek hada tartja karban, privát bungalókkal, meg közös hálótermes bungalókkal, kizárólagos használatú, mesés partszakasszal, valamint, jó magas árakért, kínál étkezést is.

20190701_234455 kicsi

20190702_000301 kicsi

Innen, ezen az úton indulok el naponta a falucskába, a mamihoz, innen indulunk egy éjszaka, teljes sötétben egy motoros csónakkal, abba az öbölbe, ahol a csillámló planktonok éjjel beborítják a vizet és vizet csapkodó végtagjainkat, bőrünket, testünket. Világítunk az éjfeketeségben.. . Már korábban, régen , Kambodzsában megtapasztaltam ezt a természeti tüneményt, de itt is különleges.

20190702_223601 kicsi

Dolce vita, azaz lezser szieszta a kikötő mellett

Mindezzel együtt: én nem szeretek egyedül nyaralni. Bícselni, meg minden. Nem érzem komfortosnak.  Egyedül csavarogni, aktivitásokban részt venni, igen, de ilyen helyen, mint  a San Bernardo szigetek, inkább minimum két darab, összetartozó embernek jó a lét, azt gondolom. Valahogy el-elkap az egyedüllét érzése. Pont itt! Mit csináljunk, így van…Senki se tökéletes…Két nap kompletten elég nekem, még arra is, hogy kishajóval felkeressük a Karib-tengerben, a semmi közepén, egy  elhalt koráll- területecskén álldogáló  híres hostelt, a Casa en la Aqua-t (Ház a Vízen).

20190703_190958 kicsi

Ez a koráll  „sziget”  pontosan akkora, mint maga az épület, szóval egy szigetnyi ház vagy egy háznyi sziget, ahogy vesszük, a vége ugyanaz. Egy francia pasas álmodta és építette meg itt a H2O kellős közepén. Gondolom, aki itt vesz ki szobát vagy ágyat, annak az élete az ágyból- vízbe ugrásról,  este  a közös ivászatról és a közös nemtudommicsodáról szól. Romantikus látvány, az biztos!

Na jó, két nap, mondom, nekem doszt elég, mert még annyi minden vár még rám… Szóval, egy hajóval (a hostel kínálja fel a járgányt, na nem ingyen, persze)fölutazom Cartagenába, üdítő dolog, hogy csak két óra hosszat tart az út, remek. Ez már egy rendes nagyváros, nagyon komoly történelmi negyedekkel. Hát,  itt aztán remek dolog elveszni!

Kultúrált, csontig rendbe hozott és szépen tartott történelmi centrum, varázsos, gyarmati időkből való terek és utcák sorával.

20190703_222231kicsi

20190703_222438 kicsi

Itt is feltűnően nagy a feketék száma, hajdani rabszolgák leszármazottai, tömegesen. Minden utcasarkon rég elporladt, spanyol gyarmati urak integetnek, sőt Sir Francis Drake is, akinek ötszáz évvel ezelőtt  komoly keresnivalója volt ezen a helyen.

20190703_232102 kicsi

Polgári házak, beszélő kopogtatókkal,

 

20190704_000719 kicsi

amelyeknek a formája egyből elmeséli, milyen rangú és foglalkozású ember lakott  bennük, anno. Türkiszel a Karib tenger, fölötte bástya, ahol rafinált és irracionálisan drága koktélokat lehet inni.

20190704_015315 kicsi

 

20190704_003244 kicsi

20190703_223051 kicsi

Mi  kell még? Egyetlen, talán pár órás séta alatt, tutira érzed a város hangulatát.  Látod, hogy a nyugdíjasok szanzsen sakkoznak az Inkvizíció Palotája előtti téren. De hát, miért is izgatnák magukat? Annál feszültebbek viszont azok a venezuelai menekültek, akikből úgy harmincötezer él ebben a városban. Ez bizony sok. Az ember szíve hasad meg: látod őket, nyakukban-vállukon lóg  a hatalmas hűtőtáska és hideg vizet, meg hideg sört szeretnének eladni a turistáknak, hogy egy icipici aprópénzhez jussanak. De senki se vesz olyat. Meg használhatatlan bizsukat is kínálgatnak, dögivel. Egyetlen adásvételt nem láttam lebonyolódni.  Meg szombrérókat.  Azok se kellenek senkinek. Egyetlen este biztosan százan is megközelítenek, ilyen marhaságokat kínálva, baromi rossz érzés visszautasítani őket, mert ők aztán tényleg, de tényleg  menekülni kényszerültek a közelmúltban totálisan összeomlott hazájukból. Helyi kereskedők koldus- alkalmazottai ők, iszonyú kiszolgáltatottak.

20190703_233728 kicsi

Mit mondjak még? Cartagenában, ha tetszik, két lábbal taposhatsz a szépségkirálynőkön.(Nemtelen bosszú, hogy te nem vagy olyan szép) Mert, beleépítve a járdába, pont az Inkvizíció hajdani palotájának a terén, a Plaza de Bolivar-on, ott van mind az összes, (éppen ezen a téren) valaha is megválasztott  Miss Colombia  arcmása. Névvel, dátummal.

20190704_194621 kicsi

Ennyi gyönyörű nő, egyrakáson…szép karcsúak. Jut erről eszembe: anno, öt-hatszáz éve, a cartagenai Szent  Inkvizíció nem engedélyezte, hogy a nők többet nyomjanak, mint hatvan kiló. Csajok, ha úgy vesszük, ez aranykor! Az indok: ha hatvan kiló fölé kerülnek, az azt bizonyítja, hogy súlyosak a bűntől, amit csak súlyadóval tudtak kompenzálni, praktikus módon, kilónként köllött fizetni. Ha meg kevesebbet nyomtak, akkor biztosan repülő boszorkányok!  Ez, ugye, a rosszabbik eset. Ez volt a logika. Téboly!

20190704_000536 kicsi

Szóval, ragyog ez a Cartagena, a legszebb benne talán a naplamente, a bástyáról nézve. virágos erkélyek, nagy-nagy tisztaság.

20190704_005410 kicsi

20190703_234158 kicsi

20190704_180241

20190704_180216

A vasököl nem oda sújt, ahova köll, hanem csak lép

Én mégis a Getsemani negyedre szavazok. Ott is lakom. Kevésbé , sőt egyáltalán nem kiglancolt, annál imádni valóbb. Lepukkant utcák, tele a mi romkocsmáinkhoz hasonló helyekkel.20190704_034425 kicsi

Hömpölyög bennük a tömeg.  A nagyon régimódi Havanna club a harmincas éveket idézi, itt salsázott  önfeledten Bill Clinton nejével Hillary-val, úgy 15 éve, amikor még egy fokkal egyszerűbb volt a világ.

20190704_033113 kicsi

A lakhelyemtől a Trinidad térig, az a kétszáz méter, ki van tapétázva grafittikkel. És itt a falon, az én imádott colombiai íróm, Gabo, azaz Marquez is. Jól megvagyunk.

 

De a legeslegjobb semmit se csinálni a Trinidad téren. Csak ücsörögni, sörözgetni, bámulgatni. Hostelemtől egyetlen ugrásra fekszik ez a hely. A teret hatalmas, a koloniális időkből való templom, a Trinidad uralja, körben megvilágított, több száz éves házak, középen pedig mutatványosok.

20190704_034523 kicsi

 

 

 

Minden áldott este szól itt az élő zene. Zsonglőrök, eszeveszett break-táncosok, még egy Michael Jackson-utánzat is színre lép, persze fehér zokniban, kígyómozgással.

20190704_034250 kicsi

A helyiek meg a hátizsákos turisták, mint jómagam is, a földön, a kövön ülünk.  Kezedben a krigli, másikban valami grillezett, helyi streetfood. Sose érzed, hogy beteltél ezzel a hangulattal. Még, még még!

Na, de azért vagy utazó, hogy tovább állj. És ez így is történt.

 

MEGTAPOSOTT SZÉPSÉGKIRÁLYNŐK (COLOMBIA VII. RÉSZ)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. 🙂 Óóóóóh! Jó rég nem jártam erre, – annyi jó benne, hogy nem kell tűkön ülnöm, hogy mikor lesz a következő rész. Óriási pacsi azért, hogy két “O”-val írod az ország nevét, mint ahogy én is. Pár éve írtam is róla, elindítottam egy “mozgalmat” ami nevén nevezi az országot. Ha csatlakozol, akkor már ketten leszünk: http://hungariangeographic.blogspot.com/2013/01/kolombia-vs-kolumbia.html

    • kÖSZönöm, örülök, hogy tetszett. Talán olvastad a colombiai sorozat korábbi bejegyzéseit is az Annacsavar.com-on,, ha annyira szereted az országot. Én is megszerettem, bár éppen mostanában, ismét nagy a baj arrafelé, ahogy egész Dél-Amerikában is. Még kb. két részt tervezek, mert két régióról még nem irtam, pedig nagyon izgalmasak voltak. Jó csavargást, blogolást!

      • Mindenki “szerelembe” esik aki járt ott. Pont 11 éve ilyenkor voltam az egyhetes Ciudad Perdida túrán, valszeg ezért vagyok ilyen nosztalgiázós hangulatomban. Anno elég sokat írtam az első közel egy hónapos kolombiai utamról – ami egy másfél éves világlátás része volt. A blogsopoton vagy a blog.hu-n még elérhetőek.
        Viszonylag “régi” olvasód vagyok, a kolombiai csokrodat tegnap 1 óra 14 perc alatt olvastam el.
        Ahogy követem a magyar nyelvű utazós blogokat szerintem te simán benne vagy a top 5-ben.
        Úgyhogy adja magát a kérdés: te kiket olvasol? Honnan informálódsz? Honnan szerzed a biztatást?
        Magyar és idegennyelvűeket külön külön említsd meg légyszíves, engem elsősorban a magyar nyelvű kedvenceid érdekelnek. Miért ők? És egy külön nagy válasz (poszt?) meg mehet az idegennyelvűekről.
        Köszönöm

      • Köszönöm a dicséretet. A bíztatást, azt csak önmagamtól. Nem is mindig megy olyan könnyen,l úgy látszik, még én is öregszem, ami meglep….. Sajnos, magyar nyelvű, kedvenc blogom nincs, nem is ismerem őket igazán. Hónapokig készülök mindig egy-egy útra, de főleg az angol nyelvű internet források alapján. Meg ismerősök ismerőseivel találkozom előtte, akik már jártak itt vagy ott – hasonló csavargós felfogásban. Az is előfordult, hogy ráakadtam egy angol nyelvű blogra és privát levelezésbe fogtam az illetővel. Ami Kolombiát illeti, a legfontosabb forrásom tomplanmytrip.com volt, ez a srác (különben francia, de vagy 2-3 éve Kolombiában él) egy zseniális blogot és ki-ki hajlamai szerinti, egyéni útiterv-opciókat ajánl, nagyon részletezően, praktikusan, pici régiókra lebontva. Online utikönyv-féle, kifejezetten csavargós kalandoroknak. Vele például privátban is leveleztem- konzultáltam előtte. Ha olvasol angolul is, szivesen ajánlom. De van, amit saját kútfőből meritek. Mert kedvem van oda-kukkantani. Szóval minden útnál másképp megy , nincs rutin. Szivesen küldök akármilyen linket, ha pl. kötöd egy jövendő konkrét útitervedhez, ahol speciel én is jártam, mivel a készülés során, folyamatosan készül egy word-dokumentum file, amiben linkek vannak és indulás előtt mindig megpróbálom rendbe szedni, szerkeszteni őket, majd pendrive-ra rakom, hogy használhatóak legyenek a helyszinen is. Éppen a minap néztem meg a hat éve készült Vietnamot, ma is használható lenne. Majd belekukkantok a te blogodba is. Szólj, ha ezekből az angolokból kell valami, mert tudsz velük mit kezdeni. Anna

  2. Igen. Igen. Ez a valóban szabad szellemű és bevállaló hozzáállás hiányzik a magyar nyelvű “blogerektől”, amik napi szinten mérgezik, és visszahúzzák az alig létező magyar utazóközösséget, emiatt nem is igen tudok azoknak egyetlen egy leírt sorával azonosulni – miközben az elmúlt kb 12 évben a világ, mármint a független hátizsákos utazók elszaladtak mellettünk, akiknek ez a szemlélet a természetes.
    Egyre többen, egyre fiatalabban, egyre hosszabb időre mennek, egyre távolabb, egyre kisebb hátizsákkal…
    Engem zavar, hogy a magyar nyelvű “influenzerek” még mindig a filléreskedésnél, és olcsójánoskodásnál tartanak, élősködni olyan családokon akik 2-3 dollárt ha keresnek naponta, két napig bambulnak az út mellett mert az a trend, nem hogy 10 dollárért vennének egy 3 órás buszjegyet. 100 Euróból “bejárják” Európát egy nyár alatt. Elmennek messze, ahol gyorsan lőnek néhány fényképet, amit eladhatnak vagy lájkokká cserélhetnek (ezekre mondják, hogy elmennek hosszútávra rövidtávú sprintek futni) – mindent csinálnak csak világot nem látnak. De! Szerintem ezen tudunk változtatni. Mert a világ annál sokkal szebb, hogy néhány lúzer szemlélete miatt sokan otthon maradjanak.
    Én az elmúlt 15 évben több, mint nettó 4 évet utazgattam különböző kontinenseken, de csak nagyon rövid időszakot, kb alig 1,5 hónapról (Venezuelától – Guatemaláig) blogoltam – mondjuk azt, egy közel könyvnyi mennyiségben.
    Találkoztam néhány magyar utazóval – tán egy foci csapat sem jönne ki belőlük, akik szintén éveket utaztak, de az online megjelenésük nagyon minimális. De ők tényleg utaztak, tényleg világot láttak. Őróluk mindenféleképp szeretnék majd írni. Mert az ő példájuk keresztül jobban lehetne motiválni a bizonytalanokat, akik még nem döntötték el, hogy belevágjanak-e?
    Neked hány magyar(nyelvű) ismerősöd van, akik egy (3, 6, 12 etc) hónapnál többet utaztak egy-egy alkalommal, és csak minimális az online jelenlétük?

    • Teljesen egyetértek, a “világutazók”-ról írottakkal. Ha nem mély az élmény, vagy legalább is nem azt célozza meg az ember, semmit se ér az egész. Az élősködési hajlam pedig a halálom. Gyűlölöm az ilyesmit. Hogy tetszett Guatemala? Engem foglalkoztat.

      • Guatemala egy csodálatos meglepetés volt. Szerintem a tapasztalt utazóknak a “meglepetés” élménye jelent olyan pluszt ami miatt megvesszük a repjegyet. A blogomon az első pár napomat elég alaposan kielemeztem néhány írásban, az egy más kérdés, hogy ott is hagytam abba az egyébként 554 napos utam leírását… Antiquában beiratkoztam egy spanyol nyelviskolába, ahol a második nap kijelentettem a magántanáromnak, hogy ha megtanulok spanyolul, akkor nem megyek vissza Európába, úgyhogy péntekig ő több magyar szót tanult tőlem, mint és spanyolt tőle… Nnnna… ennyire jó.
        Szeretnék beszélni veled, hogyan tudnánk együttműködni a jövőben ezért arra kérlek, hogy írj rám a hungarian.geographic@gmail.com email címen

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s