AMI AZ ÚTIKÖNYVEKBŐL KIMARADT: DÉL-FRANCIAORSZÁG I. RÉSZ

  Az embernek lehet egy kis mázlija. Például, hogy a nagyon szeretett kis unokahúgom, Dóri, Dél-Franciaországban él. Ott koncertmester a helyi szimfonikus zenekarnál. Lehet látogatni, amit én 3-4 évenként meg is teszek. Vele is együtt vagyok egy picit és valamelyest egy tüneményes, történelmi városka, Montpellier részesévé is válhatok. Sok csavargás is belefér ebbe, szerte a…

FÜLÖP-SZIGETEK: A VÉRES KAKASVIADAL

Malapascua szigete. Ha vasárnap, akkor kakasviadal.Na, arra el kell menni. Engem , személy szerint, nem a villámgyors kivégzés érdekel, hanem ahol és ahogy ez zajlik: a körítés, az emberek, a fogadók, az egész. Mivel a helyszín nem a közeli faluközpont, motorral kell odamenni. Hat búvártársammal együtt felgyűrjük tehát magunkat három motorra, a pilótával együtt hárman…

TOTÁL ELTÉVEDVE-ELVESZVE AZ ANDOK MÉLYÉN

Ahogy előző bejegyzésemben már írtam, a fogadóm néhány lépésnyire volt a Quilotoa krátertótól, az Andok egyik varázsos régiójában. Híres hely ez Ecuadorban. Este közös vacsi, sok-sok, mindenféle nációból való, más hátizsákossal együtt: amerikaiak, franciák, izraeliek, angolok, és így tovább. Beszélgetünk egymással, a szokásos tapasztalatcsere, élménymegosztás, tanácsadás. Az egyik francia lány, aki két másik társával utazott,…

INGATLAN-KALAND (TOR)TÚRA, HIÉNÁKKAL I. RÉSZ

Jó régen nem blogoltam, ennek az az oka, hogy elkapott az élet. Mégpedig az életnek egy olyan szelete, ami vadidegen és frusztráló számomra. Teljesen beszívott az elmúlt két hónapban. Persze, mikor belefogtam a dologba, fogalmam sem volt, hogy mibe vágok. Kezdjük: anyukámtól megörökölt , általam kicsit kiegészített pénzem szépen nyugodott, kamatozgatott a bankban, három éven…

SZIGETET AKAROK!

Ha egyszer az embernek nagyon kalandorkodhatnékja van, akkor megy. Vagy éppen – ugyancsak kalandvágyból – marad. Ez a blog nagyjából rendhagyó, legalább is a szokásostól eltérő stílusú utazásokról és a hozzájuk kapcsolódó történetekről, emberekről, élmény- ételekről szól, itthon és külföldön. Tavasszal indult , ugye, Vietnammal, majd Kambodzsával. Blogot írni – most már így látom –…

SEJ-HAJ, BÚVÁRÉLET!

Jó szeles volt az első éjszakánk, a hullámok nagyokat dobtak a hajón, reggelre sem változott az idő. Én ezt a le-fölt is élvezem. Megvolt a checkdive, azaz az ellenőrző merülés, a jó öreg Abu Ramadán. A checkdive (mesélem ezt azoknak, akik még sose búvárkodtak) arra jó, hogy bemérd magad: megfelelő-e az előre megsaccolt ólmok súlya…